Szabó Dezső domborművet avattak szerdán Sümegen a Kisfaludy Sándor Gimnáziummal szemben, a Kossuth utca 12. számú háznál. Az író, tanár, publicista egy évig Sümegen élt, a kisvárosban tanított, s ennek emlékét kívánták megörökíteni Túri Török Tibor szobrász műalkotásával a Sümegi Városvédő és Szépítő Egyesület szervezésében.
A szerda esti rendezvényen Adorján Gézáné, majd Darnay László vilantott fel néhány meghatározó történést Szabó Dezső életéből, benne értelemszerűen sümegi vonatkozásokkal. Szabó Dezső Kolozsváron született 1879-ben. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselőjekét tartják számon. 1905-ben szerezte meg magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal, ahol a klasszikus és modern francia irodalmat tanulmányozta. Hazatérése után számos iskolában tanított, ám mindenhonnan botrányos körülmények között helyezték át máshova. 1913-ban kezdődő sümegi pályafutása is csupán egy évig tartott, bár ő szeretett volna ebben a barokk kisvárosban hosszabb távon berendezkedni. Már csak azért is, mivel szállásadója leányának, Darnay Idának udvarolt, esetenként pedig a fiatal lány édesanyjának. Sümegi tartózkodását, tanári pályáját, közszerepléseit számos történet örökíti meg az utókor számára. Aztán eljött 1914. júliusa, amikor vallásgyalázás címén fegyelmi úton áthelyezték Ungvárra. 1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén január 13-án. Éhségtől legyengült szervezetét magával ragadta a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. A dombormű avatáson közreműködött a Szegedy Róza Női Kar Paukovics László karnagy vezényletével. Az alkotást Végh László polgármester és Bókkon Gyula, a Sümegi Városvédő és Szépítő Egyesület elnöke leplezték le, majd a Kisfaludy Sándor Gimnázium igazgatója, Szeidlné Lakos Éva és Adorján Gézáné helyezték el az emlékezés koszorúját.
Képgaléria:
Képek, szöveg: Szijártó János
