Magányos órákon a kinti padon
Elmerengek csendben hallgatagon.
Májusi fény és szellő csak zenél
Múlt és jövő, csak hozzám beszél.
Emlékekre megdobban szívem
Ó azok az idők talán, el sem hiszem.
Az ifjúság a tavaszi mámorunk
Oly szép mesés az a régi múlt.
A boldogságunk üdvösségünk napjai
Májusi kikeletet, a nap-éjt így szeretni.
Oly mély volt az az érzés és örömünk
Volt hitünk, és azúrkék ég felettünk.
Az idő elballag az élet utakon
Csak a szeretett eskü maradt nászutakon.
Hitünk hittel minden jót és szépet
S közben vadlibák húztak el az égen.
A vágy még hajt, bár nem a tettre készség
Májust a Tavaszt nem szeretni vétség.
Új élet születik sarjad a vetés
Ez adja életünk, jövőnk kenyerét.
A tavasz újra lángra gyújtja lelkünk
Azt az életérzést amit olykor elfeledtünk.
A napfényes otthon az álom vidéke
Ott jó igazán várni a tavaszt lehelő szélre.
Az élet mese vagy álom nem tudom
De már ballagok a stációs úton.
Sümegi táj e föld meg is szerettem
Ez az anyaföld lesz majdan felettem.
(120 éve született József Attila emlékére)
